Pofán vertek újra
de nincs harag!
Csak üvöltenél,
De ma sem szabad!

Az álmodban mindíg
bosszút állsz,
De ébren szeretned kell
Azt is aki utál.

Még ha a világ leugat, hogy
Köcsög, kis béna,
És felszívod magad,
Mint egy fecskendős véna.

Az Isten az oka,
Biztos „Az” tehet róla,
Hogy nem lettél Rambo,
Ki mindent torolna.

Belőled már tudom, hogy
Úgysem szedem ki
Hát Tiszteld a törvényt
Úgyse tisztel már senki!

Hát persze hogy giccses.
Szerinted ez vicces,
A sors feléd száguld,
A sofőr meg spicces.

De maradj csendben, minden rendben.
Meg ne moccanj! Állj meg egy kicsit.
A bánat körül vesz minket,
De fáradt már,
Hátha átalussza itt
A percet, az órát,
Egy napot, egy évet,
Nem éri meg, erre kevés egy élet,
Csak értem! Nem érted! Nem érted?
Belőled kihúzom a kést, ha kéred!

Mondd, gázzal szembefújtak talán?
Vagy csak egy álomért sírsz?
Hát mentsd meg újra,
Aztán szenvedj tovább!
Ha nincsen élet, nincsen halál.
Valami mégis meghalt
A benned rejlő jóságnak beteg oldalán!