csak nézem az arcod nem ismerek rád mintha már nem is te volnál
konszolidáltan meghunyászkodva sorban állsz a pultnál
beszélek hozzád de úgy veszem észre keresztülnézel rajtam
nincs benned semmi hajlam
mert nem kellett engedély
szétmarta a szenvedés
sokan indultatok de csak egyedül jöttél
felnőttél

csak még egyszer
csak utoljára
a sárba fekve ordibálva
csak még egyszer
egy éjszakára
infarktus nélkül mégis anyázva

azt hittük hogy miénk a világ és hogy révbe értünk végre
ittuk a kannás bort és szartunk az egészségre
első volt a szabadság és hogy minden szent dalát
most meg karrier szerető nők meg a család
nem kellett engedély
szétmarta a szenvedély
sokan indultatok de csak egyedül jöttél
felnőttél

csak még egyszer
csak utoljára
a sárba fekve ordibálva
csak még egyszer
egy éjszakára
nyugalomban élve nem manipulálva

csak még egyszer
csak még egyszer
csak még egyszer
csak utoljára
a sárba fekve ordibálva

csak még egyszer
csak még egyszer
csak még egyszer
egy éjszakára
infarktus nélkül nem manipulálva