[Vers 1:]
Régen még féltem, egyre csak néztem,
Hogy hullik szét, mit felépítettem,
Régen még hittem, egyre csak kértem,
Ne bukjon el, ki oly sokat tett értem.
Magamba roskadva észrevettem,
Csak múló álom, miben eddig éltem,
Kialszik a tűz és jéggé válik szívem,
Hatalmas színház felőrölte lelkem.
Kötélen rángatva megszűnik mivoltunk,
Nem ismerjük anyánk, jelöletlen sírboltunk,
Bölcsőből az őrültek házába,
Menekülök én is egy saját világba.
[Refrén:]
Tükörteremben élem az életem,
Önmagam is elvesztettem, nincs már kit féltenem,
Nem tudom, hogy kivel küzdök,
De tükörből néz az űzött
Vad…
[Vers 2:]
Űzök egy alakot, de magamat látom,
Megtört elmém már nincsen e világon,
Kényszerzubbony és gumiszoba átkom,
Nem akarok semmit, a halálra vágyom.
Álmomban fázom a hófödte tájon,
Tűnnek a lábnyomaim, az ösvényt nem látom,
Kékülő ajakkal fekszem téli ágyon,
A természet betakar örök lesz az álom.
Megtörve, elfáradva elfelejtjük kik voltunk,
Elveszítjük lényegünk, s szeretni már nem tudunk,
Eliramlik életem, mosolygok a világra,
Felszabadul lelkem, nem leszek bezárva.
[Refrén: 3×]