Elég voltam mára,
Az álom oltalmára
Bízom elmém
Elterelném
A gondjaimról figyelemem
A vílag terhét cipelnem
Ma már nem kell
De jön a reggel
Megint ébren töltöm
Az éjszakát , és felöltöm
Az örök hajszát
Megállítja az este
Aki vesztemre lesne
ébredésig lerázom
Atölel , akire vágyom
A megbocsátháto bün a határ
(sosem lépek át rajta)
Ha a szeretet édes otthona
vár
( szelíden óv a karja)
A tudat szárnyal, ha van, aki ért
( nem riaszt a magasság )
A küzdelem szebb, ha van
akiért
(Ez nerkem az édes szabadság )

Elég voltam mára,
Az álom oltalmára
Bízom elmém
Elterelném
A gondjaimról figyelemem
A vílag terhét cipelnem
Ma már nem kell
A megbocsátháto bün a határ
(sosem lépek át rajta)
Ha a szeretet édes otthona
vár
( szelíden óv a karja)
A tudat szárnyal, ha van, aki ért
( nem riaszt a magasság )
A küzdelem szebb, ha van
akiért
Szárnyakat ad, ha
van , aki ért
A küzdelem szebb,
ha van, aki félt