Jó vitéz, ki bátran harcolsz, nyergeld paripád,
Fényes kardod emeld égnek, lássa Napkirály!
Isteneink segítenek, nyertes csata vár!
Ha meghal a dicső harcos, föl az égbe száll.

Álmomban fönt jártam a Nagy Fa tetején.
Napsütötte tisztáson öregember állt elém.
Bölcs szavai azt suttogták, sosem szabad félni,
A nagyvilágon csak Hősként érdemes élni!

Hej, tekints le az égből Szépmező Szárnya,
Bűvös erőd szálljon belém, kardom azt várja!
Halál táncol kardom élén, sok harcosnak vére.
Hadak Ura szekerén röpülök az égbe.

EMELD FEL A KORSÓDAT,
MIÉNK A DICSŐSÉG!
IGYÁL VÉLÜNK JÓBARÁT,
VÉRBEN AZ ELLENSÉG!
EMELD FEL A KARDODAT,
MUTASD MEG, HOGY HOL AZ ÉG!
DALOLD VÉLÜNK JÓBARÁT:
MIÉNK A DICSŐSÉG!

Sok csatát már megvívtam, eljön az utolsó…
Röpülj táltos paripám, ha harsan a kürtszó!
Elöl járok a csatában, bátran küzdve verekszem,
Kardot szorít a kezem, megóv a Kerecsen!

Harci dobok pergésével ősi erő ébred,
Támadásunk elsöpri a rút ellenséget!
Odaveszünk néhányan, de meg sohasem halunk,
Hősként élünk már tovább, istenekkel mulatunk.

Bűvös erőd bontsd ki menten,
Szárnyalj szélnél sebesebben!
Bűvös erőd bontsd ki menten,
Csillogj napnál fényesebben!

EMELD FEL A KORSÓDAT,
MIÉNK A DICSŐSÉG!
IGYÁL VÉLÜNK JÓBARÁT,
VÉRBEN AZ ELLENSÉG!
EMELD FEL A KARDODAT,
MUTASD MEG, HOGY HOL AZ ÉG!
DALOLD VÉLÜNK JÓBARÁT:
MIÉNK A DICSŐSÉG!

Jó vitéz, ki bátran harcolsz, nyergeld paripád,
Fényes kardod emeld égnek, lássa Napkirály!
Isteneink segítenek, nyertes csata vár!
Ha meghal a dicső harcos, föl az égbe száll.

Szemtől szembe az ellenséggel,
Megdobban a szíved.
Füledben cseng az ősi dallam,
Hős leszel, már érzed!

EMELD FEL A KORSÓDAT,
MIÉNK A DICSŐSÉG!
IGYÁL VÉLÜNK JÓBARÁT,
VÉRBEN AZ ELLENSÉG!
EMELD FEL A KARDODAT,
MUTASD MEG, HOGY HOL AZ ÉG!
DALOLD VÉLÜNK JÓBARÁT:
MIÉNK A DICSŐSÉG!