Az Árnyék ember a földön csúszva
Koptatja az érzéketlen követ
Bármerre mész figyel téged
Napnyugtáig hűségesen követ

Az Árnyék ember figyel téged
A földön csúszva együtt mozdul veled
A porba hullva és megtiporva eltűr mindent
Mivel mást nem tehet

Éjjel fekszik az ágyad mellet
Azt várja, hogy aludj már
Abban a percben szereped átveszi
Sajgó testtel kinyújtózva talpra áll

Az Árnyékember szemszögéből látható
A dolgok sötét fele
Te csak átalszod az álmaidat
Melyek éjszakánként megtörténnek vele

A túlsó parton szabadon jár-kel
Az Árnyékember égig ér
Reggel újra összezsugorodva
A földre fekszik, úgy kísér