A suttogó éjben a szél táncolt,
És a szemembe szórta a csillagport,
Én így tévedtem el, azt hiszem.
Egyik kezemet fogta egy asszonykéz,
Az a könnyes szempár most is néz,
Tudom, ő már megbocsát.

Mert megyek, amikor feltűnik a tündöklő sereg,
És magával visz onnan, ahol álmok nincsenek.

Megyünk az örökös tengeren át,
A víz színén ragyog a fáklyaláng,
Itt nem süllyedhetsz el sohasem.
Lázas szívemre eső hull,
És az élet vízétől meggyógyul -
Így lesz majd, csak hinnem kell.

Hát megyek, amikor feltűnik a tündöklő sereg,
És magával visz onnan, ahol álmok nincsenek.

Még messze a part,
Messze még az ország, amit várok.
Bár látom már, messze a föld,
Végtelen a tenger, amin járok.

Még nem tudom, milyen ország vár,
De él a srác, aki járt ott már
Azon a suttogóan szép éjjelen,
És mesél egy útról, egy templomról,
Egy dalt hallok, amikor hozzám szól,
Vállam ő fogja meg már.

És vezet, amikor feltűnik a tündöklő sereg
És magával visz onnan, ahol álmok nincsenek

Még messze a part,
Messze még az ország, amit várok.
Bár látom már, messze a föld,
Végtelen a tenger, amin járok.