"Nagyuram!
Fehér kanca áldozat
mutatja a jövőt:
dicső csata vár ránk,
legyőzzük az üldözőt!
A szomszéd törzset
háború sújtja,
áldja majd neved,
ha segítsz rajta!"

"SZÁLLJ KERECSENMADÁR!
REPÜLD ÁT A PUSZTÁT!
CSATÁT, HOL SZEMED LÁT,
A SZÜKSÉG TÉGED OTT VÁR!"

"Jó táltos!
Minap tartám menyegzőm,
az áldozati tűz még ég.
Elmenni oly nehéz,
vár a szép feleség!
De én tudom a törvényt:
bajban segít a puszta fia.
Lóra hát vitézek!
Így akarja Hadak Ura!"

"SZÁLLJ KERECSENMADÁR!
REPÜLD ÁT A PUSZTÁT!
CSATÁT, HOL SZEMED LÁT,
SEGÍTSÉG OTT NEM ÁRT!"

„Szép asszonyom!
Nem nagy háború ez,
csak egy kis csetepaté!
Engem a név kötelez,
harcba hív a törvény!
Hadak Ura mellettem,
pusztul az ellenség.
Ne aggódj, Kedvesem,
visszatérünk mielébb!"

"SZÁLLJ KERECSENMADÁR!
REPÜLD ÁT A PUSZTÁT!"
"CSATÁT, HOL SZEMED LÁT,
A DIADAL OTT VÁR REÁD!"

De csak nem tért vissza Nemere…
Sarjadt a fű, mikor csatába lovagolt jó társaival oldalán,
azóta már dér csípte pirosra a galagonyát, s lehullatta
levelét a vén nyárfa is, de a vitézek nem tértek haza...

Ó, bár tudnám, merre jársz,
óv-e a Tűzkovács!
Jó néped haza vár,
s két szép fiad is már!

"SZÁLLJ KERECSENMADÁR!
NÉKEM REMÉNYT HOZZÁL!
MESSZI FÖLDRE SZÁLLJ!
MONDD, AZ URAM HOL JÁR!"

"SZÁLLJ HAZA KERECSEN!
NYUGTASD MEG A SZÍVEM!
ÉNEKELD AZT NEKEM:
MIENK A GYŐZELEM!"

"SZÁLLJ HAZA KERECSEN!
NYUGTASD MEG A SZÍVEM!
ÉNEKELD AZT NEKEM:
MIENK A GYŐZELEM!"