Miért nem marad mindig ugyanúgy minden?
A kék ég se legyen soha másból!
Víz, erdő, levegő, a régi legyen ma is...
Csak ő nem tért vissza a csatából.

Ki került ki győztesen, nem emlékszem,
Az álmatlan és dühös vitákból,
Csak most, hogy nincs itt, tudom és végre megértem,
Amikor nem tért vissza a csatából.

Nem tudott hallgatni, ütemre énekelni,
De mégis részeg volt a muzsikától,
Napkeltével ébredt, nem hagyott aludni
És tegnap nem tért vissza a csatából.

Mint amikor rabságból szökik a tavasz,
Úgy szakadt ki a kérés a számból,
Neki szóltam megszokásból: Adj egy slukkot!
Pedig tegnap nem tért vissza a csatából.

Halottaink nem hagynak minket bajban soha,
Elesett őrangyalaink megvédnek,
Az ég az erdőn tükröződik vissza,
Ezt mutatják a fák: égszínkékek.

Kettőnknek tágas volt a lövészárok,
Megosztoztunk időn és dohányon,
De ma már csak az én időm folyik,
És úgy tűnik most, én nem tértem vissza a csatából.