Zöld erdőben, sík mezőben él egy nagy madár,
Éj a színe, jég a szíve, nyomában a halál.

Akinek a háza felett ez a madár sír,
Várja azt a szemfedő, a koporsó, a sír.

Várj madár, várj, te csak mindig várj!
Várj madár, várj, hozzánk el ne járj!
Először, hogy eljött hozzánk, s hallottuk hangját,
Gyászt hozott, és eltemettük szeretőm bátyját.

Várj madár, várj, te csak mindig várj!
Várj madár, várj, hozzánk el ne járj!

Jaj, a hideg őszi széllel megérkezhet már,
Ágról ágra, kútkávára, a házunkra száll.

Hess, hess madár, tőlünk messze szállj!
Hess, hess madár, minket meg ne találj!
Hess, hess madár, tőlünk messze szállj!
Hess, hess madár, minket meg ne találj!

Másodszorra mikor láttuk, ült a körtefán,
Hangja nyomán elsirattuk apám és anyám.

Ha még egyszer megszólal a házunk tetején,
Az egyikünk útnak indul rózsám, te vagy én.

Hess, hess madár, tőlünk messze szállj!
Hess, hess madár, minket meg ne találj!
Hess, hess madár, tőlünk messze szállj!
Hess, hess madár, minket meg ne találj!

Hess, hess madár, tőlünk messze szállj!
Hess, hess madár, minket meg ne találj!
Hess, hess madár, tőlünk messze szállj!
Hess, hess madár, minket meg ne találj!