Téged látlak álmaimban, míg te fekszel lenn a sírban
Hozzád szólok gondolatban, könnyem nincs már, mind elsírtam rég.
Mit is tehetnék?
Fekszem bénán - bár utánad mehetnék!

Kezed érzem a kezemben, lélegzeted a mellemben,
Szemed őrzöm a szememben, szíved dobban a szívemben.
Bár a hangodat hallhatnám!
De csendben fekszem - fáj egy örökléten át.

Ültetek egy bazsarózsát,
Könnyel öntözöm
Vérem színezi a szirmát,
A rózsába költözöm.

Körösfői utca bánattal kirakva
Poros se lett az én csizmám, sej, mikor végigvittek rajta.

Földre rogyva a sötétben éjszaka a temetőben
Sírod mellé letérdelek, egy rózsatövet elültetek.
Fáj, hogy élni muszáj így nélküled
Várj! Én is indulok már!

Ültetek egy bazsarózsát,
Könnyel öntözöm
Vérem színezi a szirmát
A rózsába költözöm.

Ültetek egy bazsarózsát,
Könnyel öntözöm
Vérem színezi a szirmát
A rózsába költözöm.

A temető kapu végleg ki van nyitva,
Azon visznek bé engemet sej, abba ja fekete sírba.
Sírom két oldala rózsával kirakva,
Körösfői hírös lányok sej sírva ültették azt oda.
Szedjétek le lányok rólam a virágot, csak azt az egy bazsarózsát sej, le ne , le ne szakítsátok!