A Vidróczki hires nyája
Csörög-morog a Mátrába.
Csörög-morog a Mátrába,
Mert Vidróczkit nem találja.

Mikor betyár voltam,
Szabad madár voltam.
Szabad madár voltam,
Mindig kóboroltam.

Csak a rózsám mondta:
Feküdj mellém, kedves!
Feküdj mellém, kedves,
Szívem érted verdes.

Hej, Vidróczki, édes lelkem,
Vacsorát is készítettem,
Ágyamat is megvetettem,
Lepihenhetsz énmellettem.

Hej Vidróczki, vadgalambom,
A hajamat is kibontom,
Megoldom a pendelyemet,
Hajtsd mellemre a fejedet!

Csak a rózsám mondta:
Feküdj mellém, kedves!
Feküdj mellém, kedves,
Szívem érted verdes.

De hogy elaludtam,
Fogott madár voltam.
Fogott madár voltam,
Abba belehóltam.

Kelj fel, Vidróczki, add meg magad!
Ma akasztják a betyárokat!
Kelj fel, Vidróczki, add meg magad!
Ma akasztják a betyárokat!

Hej, Vidróczki, ez a csárda
Körül van zsandárral állva,
Megmentheted a nyakadat,
Ha megadod most magadat.

Hej Vidrócki, most gyere ki,
Hat vármegye vár ideki!
Mit ér nekem hat vármegye,
Tizenkettő jöjjön ide!

Kelj fel, Vidróczki, add meg magad!
Ma akasztják a betyárokat!
Készülj, Vidróczki, add meg magad!
Ma akasztják a betyárokat!

Hej Vidróczki, elárultak,
A pandúrok körbefogtak,
Be is lőttek az ablakon,
Piros vér foly az asztalon.

Hej, Vidróczki, most véged van,
Az életed kezünkben van!
Meg van töltve hat pisztolyom,
Az életem drágán adom!

Hej Vidróczki, szép szeretőm,
Csupa vér lett a keszkenőm,
Folytassad a betyárkodást,
Megbántam már az árulást.

Hej, Istenem, jó Istenem!
Ki árulhatott el engem?
Vagy barátim, vagy szeretőm,
Vagy elárult a teremtőm!

A Vidrócki sírhalmára
Gyöngy hull a koporsójára.
Ki szerette, ki feladta,
A Vidróczkit az siratja